Hétfő reggel még nagyon szar kedvvel jöttem be dolgozni, és a délelőttömre is rányomta ez akkor a bélyegét. De azóta eltelt két nap.
És ez a két nap mintha arról akart volna meggyőzni engem, hogy nem érdemes magam alatt lenni. Csomó kisebb-nagyobb pozitív dolog volt, ami összességében nagyon sokat számított. Igyekszem változni. Nem azt mondom hogy hűde nagyot, de azért számomra nagyot. Van bennem pár kis terv, amik hosszabb távúak már, akár hónapokra előre.
Ezen a héten úgy tűnik, hogy minden egyes este lesz valami, legalábbis hétközben biztos. Hétvégére még valamit alkotok talán, kiderül. Eddigi 2 nap is volt valami, egyik előre beszélve, másik hirtelen jött, de nagyon jó volt, tetszett, és annak is lehet, hogy lesz érdekes kimenetele majd a jövőben, valamilyen szinten. Lehet, hogy akkor is lett volna,hogy nincs ez a tegnapi nap, de nemtom, így kicsit talán más.
A mai estét is várom, azt hiszem, bár pontosan tudom, hogy nem lesz semmi sem, abszolút. De azért várom. A holnap estét nemtom. Amikor arra gondolok, hogy az milyen lesz, valahogy talán az “awkward” szó jut eszembe, mert talán ez a legjobb árnyalatban rá, magyar szót így nem tudok, mert amiket tudnék, az ebben benne van mind.
Néha kíváncsi lennék, hogy mi van bennem, mi zajlik le, mi is van azoknak a gondolatoknak, érzéseknek a mélyén, amiket megélek. Azért lennék erre kíváncsi, hogy jobban megértsem önmagamat, és olyan folyamatokat, amik az emberekben, és/vagy az emberek között zajlanak le.
Meg kell még sokmindent tanulnom. Tegnap egy beszélgetés során egyik kolléga mondta, hogy az ember a kollégiumban tanulja meg, hogy hogy is van az élet. Aki meg nem volt kollégista, az a katonságnál. Nekem mindkettő kimaradt, szar ügy. Ha lehetne, elmennék fél évre, egy évre katonának, jót tenne, minden téren. Kár, hogy már nincs ilyen.
Az az őszinteség, amikor az ember mindig őszinte, de nem mond el dolgokat, vagy az, amikor őszinte, ÉS elmond dolgokat, akkor is, hogyha az nemtom?
Mindegy. Én nem vagyok őszinte semelyik szemontból sem, szerintem még magammal szemben sem. De lehet, hogy majd leszek. Évekig, sőt, mivel már vagyok annyi idős, talán mondhatom, hogy évtizedekig éltem úgy, hogy én legyek az, aki jó. Nagyon jó nevelést kaptam, ezért is vagyok olyan, amilyen. De nem tudom… Van bennem valami, valami vadabb, féktelenebb? Nem tudom megfogni, de mélyen bennem van valami, ami még nem nagyon jött elő, de néha, amikor kikukkant, akkor érdekes dolgok történnek. És általában pozitívan érdekesek.
Azt hiszem, valami olyasmi van bennem, hogy kevésbé tudnak érdekelni bizonyos dolgok, amik eddig sokkal jobban érdekeltek. Persze, lehet, hogy eddig sem látszott rajtam annyira, de az nem iss baj. De ehhez azért még több kell, hogy ebben változzak. Még kiderül.
Írta: fakeanansi
Írta: fakeanansi
Írta: fakeanansi