hmz

megcsináltam egy feladatot, amihez nem volt sok kedvem, de eléggé könnyű volt, és gyorsan kész lett, és most remélem mindenki örülni fog és táncot jár.

Gondolkodom hogy hány helyről és honnan kérjek majd árajánlatot számítógépre, merthát augusztusban akarok venni új gépet. Kérek majd Kaposvárról, és kérek szerintem Esztergomból is. És lehet hogy még kérek egy vagy több ismerőstől is, hogy mit raknának össze ennyi időből.

nademindegy. megyek haza, bye

mindig kell címet írni?

ma megcsináltam olyan dolgot, amit nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen kész lesz. És csináltam mást, amit meg gondoltam hogy nem lesz egyszerű, és még nincs is teljesen kész, és nem is olyan egyszerű.

Most meg meg fogok valamit csinálni, amihez sok kedvem annyira nincs, és szépen kéne megcsinálni, mármint úgy szépen, hogy nem a legegyszerűbb-szépen, hanem szépen-szépen, nem csak egy sima md5-tel vagy mittom. mindegy. na ideje lenne dolgozni.

Valami fontosat akartam írni a blogba, de az valahogy nagyon elmaradt addigra hogy el is kezdtem ide írni. Eredmény: még egy teljesen értelmetlen bejegyzés.

mókás dolog a blogosdi

Tegnap este elértem a Starship Troopers végére. Érdekes könyv, eléggé más, mint a film – ahogy gondolni is lehet talán. Szerintem ez Heinlein utópiája, hogy milyen lenne egy jobb társadalmi felépítés, jobb vezetéssel. Az, hogy éppen bogarakkal van közben háború, az ilyen szempontból mindegy. Az esetleg arra jó, hogy néha a bogarakkal összehasonlíthassa az embereket, és ezzel is rólunk meséljen még.

Vannak olyan beszélgetések a könyvben, amiken érdemes lenne elgondolkozni. De természetesen az, hogy egyetértek bizonyos dolgokkal, és akár azt gondolom, hogy tényleg jobb lenne sokminden, ha mindenki így gondolkozna, nem jelenti, hogy ez is lesz. Annyira már ismerem az emberiséget, azt hiszem, hogy tudjam, hogy semmi ilyesmit nem lehet elérni.

Ezzel kapcsolatban egy érdekes dolog. Mostanában néha amiket látok, hogy milyen szinten vannak szervezve dolgok pl. egy-egy cégnél (pl. egy multinacionális cégnél)… Fejetlenség van, káosz, zűrzavar. És mégis működik. És máshol is ez van. Mégis megy, mégis jó, mégis fennmarad. Nálunk is vannak olyan honlapok, amiket kb. a bugok tartanak össze. De mégis megy. Ez valami általános igazság? Csak az embereknél van ez, vagy máshol is?

Ma még meg kell csinálnom pár dolgot, amikhez annyira nincs kedvem.

A feladatok egy része azért van, mert az emberek, így a kollégáim is, képesek arra, hogy lusták és nemtörődömek legyenek. És ezt meg is értem kicsit, lehet én is ilyen leszek pár év múlva. De néha kicsit mérges vagyok egy-egy kollégára, ha belefutok valamibe, amivel nekem akár órákat kell bajlódni, azért, mert valaki nem fordított plusz 5 percet rá akkor amikor megírta.

Lehet hogy regisztrálni fogok nlcafe-ra és akár majd fórumozok is :V – persze csak egy-egy bizonyos topicban.

work, work, work

negyed nyolc van, és én még bent vagyok cégnél. Végülis haladtam azért. Lementettem egy adatbázist, meg egy másikat, amit meg is öltem, hogy feltegyem a másikat. És feltöltöttem sok szép adattal is. És most már csak azt kéne elérnem, hogy a php is azt lássa amit kell, tehát lehet hogy még egy full php-mentést is fogok csinálni, és akkor már aztán tényleg szép lesz minden. Azaz most is szép, csak még nem működik. Egyetlen doboz érdekes módon működik, valahogy megtalálja amit kell neki, kiolvassa az adatokat, de természetesen a linkek már nem jók onnan sem. Azt hiszem ma is sokat tanultam. Minden bajom van, szenvedek, elegem van, hagynám az egészet a fenébe, de megcsinálom végül. És amikor tényleg vége (ma még el akarom érni hogy jól menjen ez a fórum-szerver, szal ma még nincs vége), akkor nagyon jó érzés, hogy megcsináltam. Addig szar. Nagyon szar. Aztán van egy pont, valahol a 42-dik kudarc után, az első sikereknél, amikor kezd kevésbé szar lenni, és valahogy átmegy “jó”-ba. És aztán jó. Most is már viszonylag jó. Van kedvem hozzá, és akarom hogy ez ma még éljen, és holnap koncentrálhatok már a tényleges feladatokra, amiknek holnap van a határideje. Na dolgozom tovább.

wish to be away

Most el szeretnék menni away, IRL. Persze ilyen lehetőség nincs. Itt kell maradni, dolgozni kell, csinálni kéne a feladataimat. Mert van pár.

Nincs kedvem se fórumozni, se fordítani (főleg ilyen szöveget), se mittom. Tudom, pozitív vagyok.

Elég rossz most a kedvem, a közérzetem, minden kb. Nem látom semminek sem az értelmét, és nem tudom mit kéne tennem hogy ez változzon. Csak vagyok, körülöttem egy nagy adag katyvasz, és semmi kedvem úszni benne. Holnap határidő, utána jobb lesz. Csak a mai nap szar ennyire – remélem.

hm

nincs kedvem dolgozni. Azaz, dolgozni van kedvem, de konkrétan ahhoz nincs kedvem, amit kell(ene) most csinálnom.

most több kedvem lenne csak gondolkodni. Elmélkedni a semmiről, vagy mindenről, vagy csak sétálni és nézni hogy mi van körülöttem.

Az utóbbi napokban azt is észrevettem, hogy nem akarok otthon lenni. És ez nem jó. Természetesen tudom az okot is, de azt ide nem írom le. Még? Nem tudom hogy lesz-e olyan hogy leírok mindent szépen ide ebbe a blogba, én csak remélem, hogy lesz.

Most lenne kedvem ahhoz, hogy felálljak, kilőjem a gépem, és hazamenjek. Vagy csak sétálni. Esetleg vásárolni. De mivel holnapi határidő van, ezért ülök még itt egy kis ideig, és amikor lesz elég lelki erőm, akkor folytatom a hegesztést.

A CBA sóspálcika elég jó.

sosem voltam jó címek kitalálásában

Most lett vége a Chaos Theory c. filmnek. Érdekes volt.

Sokszor úgy vagyok filmekkel, hogy akár hónapokig tart, mire ráveszem magam, hogy megnézzem őket, hogyha már letöltöttem. Van, hogy le is törlöm anélkül hogy látnám. De általában megnézem, és az esetek többségében utána örülök neki.

Ez se volt rossz film. Nem mondom hogy jó volt. De adott valamit. Pár gondolatot, ami lehet hogy most épp kellett is. Mondjuk, pár gondolat sosem árt.

Egyelőre még túl új vagyok ebben a blogolásban, hogy rendesen és teljesen őszintén mindent le tudjak írni. Még nem megy. Remélem majd eljutok arra a szintre.

Akartam még valami okosságot írni, de nem sikerült. Mivel nem tudok. Majd egyszer.