Volt, nem egyszer, hogy nem értettem, hogy valaki miért csinált valamit, hogy hogyan lehet olyan helyzetben, hogy azt csinálja. Konkrétan kettő dolog jut eszembe, amikor elgondokoztam az okokon, és nem értettem, és úgy voltam vele, hogy én nem azt tettem volna.
Azóta mindkettőt megtettem, hasonló helyzetben.
Van, aki jó embernek tart, van, aki nem, mittom. Nem nagyon érdekel. Van valaki, aki jó embernek tartott, majd pár perc alatt csaptam át gonoszba. Lehet, hogy igaza van. Sajnálom, nagyon.
Ugyanakkor, hogyha arra gondolok, hogy szokták mondani, hogy mit csinált volna, mittom. Hogyha ugyan ott lennék, ugyan azzal a tudással, és gondolatokkal, ami bennem volt akkor, ugyan azt tenném, mint amit tettem. Meggondolatlan voltam. Nem szoktam az lenni, de a fáradtság és pár egyéb tényező kihozza az emberből, hogy ha máskor mindent át is gondol, akkor ne.
Carpe diem, élj a mának, ne foglalkozz másokkal, ne foglalkozz a holnappal, stb. Ja. Persze. Eddig amikor az alapján éltem, sosem bántam meg. Most azt hiszem, igen. Megbántottam valakit, nagyon, és nem tudom már helyre hozni. Máskor, máshogy, más dimenzióban…
Gyenge vagyok. Hogyha nem az lennék, akkor… mindegy.
Többet nem írok erről, elég, hogyha bennem megvan, ez nem olyan, hogy másban legyen.
Lehet, hogy ha leírnám, üres kifogásnak tűnnének olyan dolgok, amik bennem valahogy mégis fontosak, és egyelőre nem tudok tenni ellene, hogy ne így legyen. Így lehet az, hogy amit pillanatnyilag gondoltam, az utána nem volt jó. Nagyon nem. Sajnálom.
Írta: fakeanansi 