Két karakter. Általános karakterek, használják sokan. Én csak ritkán, főleg poénból. “Komolyan” rég használtam. És ha más használja, akkor nem tudom, hogy mire gondol pontosan, miért, mittom. Tehát elgondolkodtató, számomra, ha valaki írja nekem, és nem számítok tőle ilyesmire azok alapján, ahogy eddig megismertem, és amilyen a beszélgetés.

Something happened.

Lehet, hogy a The Baseballs, vagy egy-két beszélgetés, vagy egy-két elgondolás. Nem tudom. De valahogy jobb minden. Persze, még mindig bent ülök, de várok pár dolgot. Egy e-mailt, amit remélem kapni fogok és remélem pozitív lesz. Hogyha nem, akkor is azt, hiszem, hogy el fogok tölteni némi kellemes időt egy honlapon, és lesznek jó pólóim.

Pénteken lehet megyek koncertre. Support miatt érdekes lesz… Vagy más fog akkor supportolni, vagy valahogy megoldom. Még kiderül.

Minden jó lesz, szép lesz és renden lesz. Egyszerűen tudom. És ez jó érzés.

“I’m sitting here, in the boring room, it’s just another rainy Sunday afternoon…”

Ja. Vasránap este van, és hol máshol lennék, mint a munkahelyemen. Dolgozni próbálok, de semmi kedvem. Regisztráltam facebook-ra, és nézegettem kicsit rajta pár dolgot, nagyon tetszik. User-friendly, ötletes dolgok vannak rajta, és jó megvalósítások.

Nagyon nincs kedvem dolgozni. Nagyon elvette a kedvem az, hogy harmadik hétvégén dolgozom, és szerintem nem kéne.

Facebook-on amikor beírtam, hogy hol dolgozom, beírtam először azt is, hogy milyen poszton vagymi. De túl jól hangzott, az nagyon nem igaz. “Senior programmer / Projectmanager”, jelenleg. Hát… Ez csak incéges elnevezés. Inkább “web developer” vagyok, szerintem.

Mindegy, van, amit ma még mindenképp meg _KELL_ csinálnom. Kettő is lenne, de az egyik fontosabb, a amásikat kb. már leszarom, nem érdekel. Én tavaly írtam egy jó rendszert. Idén nem jó. Nem csak én voltam, aki átírta, és nem én irogattam át ~1 hónapig. Így nem érzem magaménak. Mégis nekem kell debugolni. De előbb hegesszünk cikkhozzászólás-cache-elést, juhé \o/

Néha egyre közelebb vagyok határokhoz, amiket nem kéne átlépni.

I have  neither life, nor friends. What left is work. I suck in it too. What left?

Egy hasonlat-szerűség, ami néha közelebb áll a valósághoz, mint gondolná az ember.

Van, aki fog egy (hatoldalú) dobókockát, dob, és úgy gondolja, hogy ha 6, akkor jó lesz minden. Ha pl. 2-t dob, kicsit rosszabb kedve lesz.

Van, aki kíváncsiságból megnézi a dobás eredményét, majd elmosolyodik, és átfordítja a kockát, hogy 6-ost mutasson.

És van,  aki nem is dob, csak megfogja a dobókockát, és úgy teszi le, hogy a 6 legyen felül.

Hétfő reggel még nagyon szar kedvvel jöttem be dolgozni, és a délelőttömre is rányomta ez akkor a bélyegét. De azóta eltelt két nap.

És ez a két nap mintha arról akart volna meggyőzni engem, hogy nem érdemes magam alatt lenni. Csomó kisebb-nagyobb pozitív dolog volt, ami összességében nagyon sokat számított. Igyekszem változni. Nem azt mondom hogy hűde nagyot, de azért számomra nagyot. Van bennem pár kis terv, amik hosszabb távúak már, akár hónapokra előre.

Ezen a héten úgy tűnik, hogy minden egyes este lesz valami, legalábbis hétközben biztos. Hétvégére még valamit alkotok talán, kiderül. Eddigi 2 nap is volt valami, egyik előre beszélve, másik hirtelen jött, de nagyon jó volt, tetszett, és annak is lehet, hogy lesz érdekes kimenetele majd a jövőben, valamilyen szinten. Lehet, hogy akkor is lett volna,hogy nincs ez a tegnapi nap, de nemtom, így kicsit talán más.

A mai estét is várom, azt hiszem, bár pontosan tudom, hogy nem lesz semmi sem, abszolút. De azért várom. A holnap estét nemtom. Amikor arra gondolok, hogy az milyen lesz, valahogy talán az “awkward” szó jut eszembe, mert talán ez a legjobb árnyalatban rá, magyar szót így nem tudok, mert amiket tudnék, az ebben benne van mind.

Néha kíváncsi lennék, hogy mi van bennem, mi zajlik le, mi is van azoknak a gondolatoknak, érzéseknek a mélyén, amiket megélek. Azért lennék erre kíváncsi, hogy jobban megértsem önmagamat, és olyan folyamatokat, amik az emberekben, és/vagy az emberek között zajlanak le.

Meg kell még sokmindent tanulnom. Tegnap egy beszélgetés során egyik kolléga mondta, hogy az ember a kollégiumban tanulja meg, hogy hogy is van az élet. Aki meg nem volt kollégista, az a katonságnál. Nekem mindkettő kimaradt, szar ügy. Ha lehetne, elmennék fél évre, egy évre katonának, jót tenne, minden téren. Kár, hogy már nincs ilyen.

Az az őszinteség, amikor az ember mindig őszinte, de nem mond el dolgokat, vagy az, amikor őszinte, ÉS elmond dolgokat, akkor is, hogyha az nemtom?

Mindegy. Én nem vagyok őszinte semelyik szemontból sem, szerintem még magammal szemben sem. De lehet, hogy majd leszek. Évekig, sőt, mivel már vagyok annyi idős, talán mondhatom, hogy évtizedekig éltem úgy, hogy én legyek az, aki jó. Nagyon jó nevelést kaptam, ezért is vagyok olyan, amilyen. De nem tudom… Van bennem valami, valami vadabb, féktelenebb? Nem tudom megfogni, de mélyen bennem van valami, ami még nem nagyon jött elő, de néha, amikor kikukkant, akkor érdekes dolgok történnek. És általában pozitívan érdekesek.

Azt hiszem, valami olyasmi van bennem, hogy kevésbé tudnak érdekelni bizonyos dolgok, amik eddig sokkal jobban érdekeltek. Persze, lehet, hogy eddig sem látszott rajtam annyira, de az nem iss baj. De ehhez azért még több kell, hogy ebben változzak. Még kiderül.

Tegnap megnéztem a Flash Forward sorozatból ami eddig kijött. Tetszett. De…

Azzal, hogy megnéztem, el is gondolkoztam, a saját életemen. Én nem látok semmit sem, hogy mi lesz velem, bármikor is. Nincsenek terveim, nincsenek álmaim sem, amiket meg akarok valósítani. Csak vagyok. Csak élek a nagy semmiben, nem látom értelmét semminek sem.

Nincs célom, nincsen semmi, ami eszembe jutna, hogy még mindenképp meg akarom tenni. Nietche vagy ki mondott valami olyasmit, hogyha az ürességbe bámulsz, akkor az visszanéz. Vagy valami ilyesmi. Én, hogyha a jövőmbe nézek, akkor a nagy semmi bámul vissza.

Nem értem az embereket, hogy hogyan tudnak tökjól élni, honnan lesznek a céljaik. Akár csak kis célok. Nem tudom. Nagypapámat kérdeztem erről egyszer, még pár éve. Akkor azt mondta, hogy neki mindig van valami célja. Amit legfőbb céljának mondott, az azóta sem változott szerintem. Az, hogy az unokáit segítse, amiben tudja.

Milyen szép is tőlem, hogy itt ülök a gépem előtt céltalanul, úgy, hogy nem sok dolog érdekel, amikor van olyan ember, nem is egy, akinek én vagyok az egyik célja, hogy nekem jó legyen…

Bullshit.

Volt, nem egyszer, hogy nem értettem, hogy valaki miért csinált valamit, hogy hogyan lehet olyan helyzetben, hogy azt csinálja. Konkrétan kettő dolog jut eszembe, amikor elgondokoztam az okokon, és nem értettem, és úgy voltam vele, hogy én nem azt tettem volna.

Azóta mindkettőt megtettem, hasonló helyzetben.

Van, aki jó embernek tart, van, aki nem, mittom. Nem nagyon érdekel. Van valaki, aki jó embernek tartott, majd pár perc alatt csaptam át gonoszba. Lehet, hogy igaza van. Sajnálom, nagyon.

Ugyanakkor, hogyha arra gondolok, hogy szokták mondani, hogy mit csinált volna, mittom. Hogyha ugyan ott lennék, ugyan azzal a tudással, és gondolatokkal, ami bennem volt akkor, ugyan azt tenném, mint amit tettem. Meggondolatlan voltam. Nem szoktam az lenni, de a fáradtság és pár egyéb tényező kihozza az emberből, hogy ha máskor mindent át is gondol, akkor ne.

Carpe diem, élj a mának, ne foglalkozz másokkal, ne foglalkozz a holnappal, stb. Ja. Persze. Eddig amikor az alapján éltem, sosem bántam meg. Most azt hiszem, igen. Megbántottam valakit, nagyon, és nem tudom már helyre hozni. Máskor, máshogy, más dimenzióban…

Gyenge vagyok. Hogyha nem az lennék, akkor… mindegy.

Többet nem írok erről, elég, hogyha bennem megvan, ez nem olyan, hogy másban legyen.

Lehet, hogy ha leírnám, üres kifogásnak tűnnének olyan dolgok, amik bennem valahogy mégis fontosak, és egyelőre nem tudok tenni ellene, hogy ne így legyen. Így lehet az, hogy amit pillanatnyilag gondoltam, az utána nem volt jó. Nagyon nem. Sajnálom.

tudom, hülye a cím. mert csak csúnyán lefordítottam azt, hogy “nem megy”. nem megy. Poénosan, frappánsan akartam valamit megköszönni, és az lett a vége, hogy kb. egy megköszönés nélküli hülye mittom jött ki belőle.

wah

namindegy. lesz shotgunom, most írtam meg a srácnak, hogy lefoglalom megvételre, ha még nem tette meg senki.