Még nincsen nap vége, de igyekszem valami ilyesmit írni

1. ma találkozom Dórival, moziba megyünk, beszélgetünk
2. vezessen be lett kapcsolva az error reporting
3. valami pozitív változást érzek magamban a munka irányában, és ez jó, azt hiszem
4. ma megtanultam, nlc-n hogyan tudom kilőni a beragadt query-ket
5. ma találkozom Dórival

Hát, kb. ez mára. Lehet, hogy nem mind a legpozitívabb dolog, mármint sok a munkával kapcsolatos, dehát még incég vagyok, mittom.

A tegnap este nagyon jó volt… Azt hiszem, szerelmes leszek… És nem tudom, hogy pár hét múlva, vagy pár hónap múlva leszünk igazán együtt, de nem is érdekel. Azt hiszem, megtaláltam azt a lányt, akire úgy érzem, megéri várni, és… szóval, szimpatikus. Nagyon.

Projectmanagerség. Ma bejött Katica. Azt mondta, hogy azt hallotta, hogy kevés óraszámokat adok a fejlesztőknek. Ez számomra furcsa, mert azt hiszem ponthogy igyekszem fejlesztő-központúan csinálni a dolgokat, hogy ne legyen nekik rossz. Azt hiszem, 80%-os biztonsággal tudom, hogy ki mondta neki, és gondolom, hogy miért. Azt nagyon sajnálom, hogy így hallom vissza, és nem rendesen nekem lett megmondva, megbeszélve.

Még mindig nem tudom, hogy jó-e az, hogy én projectmanager vagyok, vagy jobb lett volna, vagy akár még mindig jobb lenne, hogyha visszamennék sima mezei programozóba. Tényleg nem tudom. Projectmanagerként néha negatívabban látom a saját kollégáimat, és nem mondom, hogy ennek örülök. Más szemmel kell nézni az embereket akkor, hogyha pm vagyok, és más szemmel, hogyha nem. Mármint, incég, ha pm vagyok, és felette vagyok, akkor más nézőpont, mintha csak kollégaként beszélünk, vagy ha code review-zni kell, és teljesen más, ha ettől teljesen függetlenül beszélünk. És néha nehéz ezeket egyeztetni.

De ezt most tényleg nem értem, ezt az óraszámos izét, hogy akkor miért is, mi is, mittom. Waaa. Ugyanakkor… mindegy. A héten majd hegesztek valamennyit, és minden szép és jó lesz. Csak rá kell végre vennem magam, hogy tényleg rendesen dolgozzak. Na majd most ebéd után…

Lehet, hogy a The Baseballs, vagy egy-két beszélgetés, vagy egy-két elgondolás. Nem tudom. De valahogy jobb minden. Persze, még mindig bent ülök, de várok pár dolgot. Egy e-mailt, amit remélem kapni fogok és remélem pozitív lesz. Hogyha nem, akkor is azt, hiszem, hogy el fogok tölteni némi kellemes időt egy honlapon, és lesznek jó pólóim.

Pénteken lehet megyek koncertre. Support miatt érdekes lesz… Vagy más fog akkor supportolni, vagy valahogy megoldom. Még kiderül.

Minden jó lesz, szép lesz és renden lesz. Egyszerűen tudom. És ez jó érzés.

Ja. Vasránap este van, és hol máshol lennék, mint a munkahelyemen. Dolgozni próbálok, de semmi kedvem. Regisztráltam facebook-ra, és nézegettem kicsit rajta pár dolgot, nagyon tetszik. User-friendly, ötletes dolgok vannak rajta, és jó megvalósítások.

Nagyon nincs kedvem dolgozni. Nagyon elvette a kedvem az, hogy harmadik hétvégén dolgozom, és szerintem nem kéne.

Facebook-on amikor beírtam, hogy hol dolgozom, beírtam először azt is, hogy milyen poszton vagymi. De túl jól hangzott, az nagyon nem igaz. “Senior programmer / Projectmanager”, jelenleg. Hát… Ez csak incéges elnevezés. Inkább “web developer” vagyok, szerintem.

Mindegy, van, amit ma még mindenképp meg _KELL_ csinálnom. Kettő is lenne, de az egyik fontosabb, a amásikat kb. már leszarom, nem érdekel. Én tavaly írtam egy jó rendszert. Idén nem jó. Nem csak én voltam, aki átírta, és nem én irogattam át ~1 hónapig. Így nem érzem magaménak. Mégis nekem kell debugolni. De előbb hegesszünk cikkhozzászólás-cache-elést, juhé \o/

Van, aki fog egy (hatoldalú) dobókockát, dob, és úgy gondolja, hogy ha 6, akkor jó lesz minden. Ha pl. 2-t dob, kicsit rosszabb kedve lesz.

Van, aki kíváncsiságból megnézi a dobás eredményét, majd elmosolyodik, és átfordítja a kockát, hogy 6-ost mutasson.

És van,  aki nem is dob, csak megfogja a dobókockát, és úgy teszi le, hogy a 6 legyen felül.

És ez a két nap mintha arról akart volna meggyőzni engem, hogy nem érdemes magam alatt lenni. Csomó kisebb-nagyobb pozitív dolog volt, ami összességében nagyon sokat számított. Igyekszem változni. Nem azt mondom hogy hűde nagyot, de azért számomra nagyot. Van bennem pár kis terv, amik hosszabb távúak már, akár hónapokra előre.

Ezen a héten úgy tűnik, hogy minden egyes este lesz valami, legalábbis hétközben biztos. Hétvégére még valamit alkotok talán, kiderül. Eddigi 2 nap is volt valami, egyik előre beszélve, másik hirtelen jött, de nagyon jó volt, tetszett, és annak is lehet, hogy lesz érdekes kimenetele majd a jövőben, valamilyen szinten. Lehet, hogy akkor is lett volna,hogy nincs ez a tegnapi nap, de nemtom, így kicsit talán más.

A mai estét is várom, azt hiszem, bár pontosan tudom, hogy nem lesz semmi sem, abszolút. De azért várom. A holnap estét nemtom. Amikor arra gondolok, hogy az milyen lesz, valahogy talán az “awkward” szó jut eszembe, mert talán ez a legjobb árnyalatban rá, magyar szót így nem tudok, mert amiket tudnék, az ebben benne van mind.

Néha kíváncsi lennék, hogy mi van bennem, mi zajlik le, mi is van azoknak a gondolatoknak, érzéseknek a mélyén, amiket megélek. Azért lennék erre kíváncsi, hogy jobban megértsem önmagamat, és olyan folyamatokat, amik az emberekben, és/vagy az emberek között zajlanak le.

Meg kell még sokmindent tanulnom. Tegnap egy beszélgetés során egyik kolléga mondta, hogy az ember a kollégiumban tanulja meg, hogy hogy is van az élet. Aki meg nem volt kollégista, az a katonságnál. Nekem mindkettő kimaradt, szar ügy. Ha lehetne, elmennék fél évre, egy évre katonának, jót tenne, minden téren. Kár, hogy már nincs ilyen.

Az az őszinteség, amikor az ember mindig őszinte, de nem mond el dolgokat, vagy az, amikor őszinte, ÉS elmond dolgokat, akkor is, hogyha az nemtom?

Mindegy. Én nem vagyok őszinte semelyik szemontból sem, szerintem még magammal szemben sem. De lehet, hogy majd leszek. Évekig, sőt, mivel már vagyok annyi idős, talán mondhatom, hogy évtizedekig éltem úgy, hogy én legyek az, aki jó. Nagyon jó nevelést kaptam, ezért is vagyok olyan, amilyen. De nem tudom… Van bennem valami, valami vadabb, féktelenebb? Nem tudom megfogni, de mélyen bennem van valami, ami még nem nagyon jött elő, de néha, amikor kikukkant, akkor érdekes dolgok történnek. És általában pozitívan érdekesek.

Azt hiszem, valami olyasmi van bennem, hogy kevésbé tudnak érdekelni bizonyos dolgok, amik eddig sokkal jobban érdekeltek. Persze, lehet, hogy eddig sem látszott rajtam annyira, de az nem iss baj. De ehhez azért még több kell, hogy ebben változzak. Még kiderül.

Azzal, hogy megnéztem, el is gondolkoztam, a saját életemen. Én nem látok semmit sem, hogy mi lesz velem, bármikor is. Nincsenek terveim, nincsenek álmaim sem, amiket meg akarok valósítani. Csak vagyok. Csak élek a nagy semmiben, nem látom értelmét semminek sem.

Nincs célom, nincsen semmi, ami eszembe jutna, hogy még mindenképp meg akarom tenni. Nietche vagy ki mondott valami olyasmit, hogyha az ürességbe bámulsz, akkor az visszanéz. Vagy valami ilyesmi. Én, hogyha a jövőmbe nézek, akkor a nagy semmi bámul vissza.

Nem értem az embereket, hogy hogyan tudnak tökjól élni, honnan lesznek a céljaik. Akár csak kis célok. Nem tudom. Nagypapámat kérdeztem erről egyszer, még pár éve. Akkor azt mondta, hogy neki mindig van valami célja. Amit legfőbb céljának mondott, az azóta sem változott szerintem. Az, hogy az unokáit segítse, amiben tudja.

Milyen szép is tőlem, hogy itt ülök a gépem előtt céltalanul, úgy, hogy nem sok dolog érdekel, amikor van olyan ember, nem is egy, akinek én vagyok az egyik célja, hogy nekem jó legyen…

Bullshit.