jó dolgok

Tökjó kedvem van

Azt hiszem felsorolok pár jó dolgot, hogy miért is van jó kedvem:

• Rájöttem, hogy hülyeség amit írtam angolul egy-két posttal ezelőtt. Mert én nem olyan vagyok. És ez jó.
• Ma este airsoftozni fogunk, nagyon várom.
• Meg fogok kapni valamit, aminek nagyonnagyon örülök. (ezt nem fejtem ki bővebben, de jelenleg ez teszi ki a jókedvem nagyobb részét)
• Tegnap este végigvittem a Deus Ex-et.

3… 2… 1… LAUNC<cancel> … (silence)

Nem vagyok az a típus, hogy “rossz” legyek. Rossz olyan értelemben, ami nekem számít rossznak, jelenlegi felfogásom szerint. Persze, amiket néha csinálok, csináltam, rossznak számítanak a 6-8 évvel ezelőtti felfogásom szerint. De van ami maradt rossz, és talán maradni is fog, és én nem leszek olyan.

A Transporter-ben volt valami olyan, hogy mit jó csinálni ahelyett, hogy egyből elemeznénk és szétgondolkoznánk mindent. “mit csinálsz?” – “Alszom. Utána minden tisztább lesz.”

Alvás, és a reggeli tegnap-érzés  után tényleg tisztább minden, és igazabb az, ami nem tűnt annak.

Valaki mondta, hogy jót tesz, ha elalvás előtt az ember összeszed 5 jó dolgot. Nem fogok aludni. De azért leírok jó dolgot, vagy dolgokat. Egyet biztos.

Tanítani jó. És pihentető. Jó volt a tegnap este.

aday ed moob

I don’t know what I’d like to do now. Some of what came through my mind are crying, shouting, or just sorrow. Or blog. Yep, definitely blog. Stupid thing, to write down some itchy stuff about my life nowadays.I wouldn’t like to write anything definite, only express that I am disappointed in a way,  my eye has been opened up some more though. But, besides, some words and sentences hurt. I don’t understand people, and I don’t understand some things of what I’m thinking about right now.

Maybe you, I, we, are less than we thought, or only I am the stupid sheep understanding less, showing to understand more. Or the contrary?

Some things should be talked about only irl, not via e-mail or like that. We cannot see each other, so maybe we have same thoughts, only different viewpoints, different train of thoughts, so we don’t understand the other.

But, you know, the problem is, I’m starting to be “fuck I don’t care”, about more and moar things.

Maybe time to become Black Pestilence of the Unworthy instead of Dumb White Prince of the Caring…

The Times They Are A-Changin’ …

out of lelkesedés

Kéne még lelkesedés. De elfogyott.

Valahogy nincs kedvem ahhoz, hogy megint éjjel-nappal csak ezen a szaron dolgozzak, azért hogy jó legyen. Igen, tudom hogy ez a munkám, és meg kéne jól csinálni, de… de akkor leglább más is csinálja rendesen a munkáját… mert így a kedvem nem lesz jobb attól, hogy a saját feladatomon kívül meg kell csinálni másét is.

és persze most is itt csak panaszkodok, ahelyett, hogy csinálnám, amit kell…

szal megyek hegeszteni, bye.

weird feelings

most olvastam el egy levelet, amit tegnap este kaptam. fura érzések. Azt hiszem, jól döntöttem vasárnap, ez is azt mutatja. És most leírok valamit, amin talán már túltettem magam, talán néha még bennem van kicsit. Valami, ami miatt talán mérges vagyok, de lehet inkább valami más, nem tudom milyen érzés, furcsa üresség, utólagosan is, és csalódás? Nem tudom.

Volt egy lány, akit nagyon szerettem. Azt hiszem, sem előtte, sem azóta nem voltam annyira szerelmes senkibe sem. Nem részletezem, hogy hogy ismertem meg, hogy jöttünk össze pár év múlva, és hogy milyen volt vele. Most csak a végét írom le, mert az tartozik ide.

Nyár eleje volt, neki érettségire készülés, nekem vizsgaidőszak. Bár én akár minden nap találkoztam volna vele, megértettem, hogy fontos neki az érettségi, és így keveset találkoztunk. Érettségi előtt egy hétig abszolút nem is láttam. De gondoltam milyen jó lesz érettségi után, ott lesz nekünk az egész nyár. Érettségi bankettje is megvolt, gondoltam másnap már találkozunk is, de ő azt mondta, hogy fáradt, pihen még kicsit. 2-3 nap múlva találkoztunk, egy este. Csodálkoztam, hogy miért nem reggel, hisz egész nap elmehettünk volna valahova, de mindegy, este is jó, lehet hogy olyan helyre akar menni, szórakozóhely vagy valami.

Szokásosan korán érkeztem a Pöttyös utcai metrómegállóhoz, és vártam a nagy pillanatot, hogy végre újra látom. Aztán újra láttam. És tényleg nagy pillanat lehetett, hisz még most is emlékszem rá. Sajnos nem az előző hónapokról maradt meg bennem róla kép, hanem az aznap esti szemeit látom főleg, ha rá gondolok. És azokhoz a szemekhez a “hideg, könyörtelen” jelzőket társítom magamban. Nem kellett szólnia, már tudtam, hogy mi lesz. Nem én vagyok a hibás, hanem ő, blabla, satöbbi.

Miután szakított, mintegy mellékesen adott egy könyvet születésnapomra, ami 1 héttel azelőtt volt. Kb. két év kellett, hogy képes legyek belekezdeni abba a könyvbe, pedig érdekelt (és megjegyzem, jó könyv).

Akkor mondtam, hogy még egy utolsó kérésem teljesítse, jöjjön kísérjen engem haza, aztán mehet amerre akar. Kérdezte miért. Természetesen nem akartam megmondani, mert hülye vagyok, és van amiket nem mondok meg. Csak annyit mondam – az igazat -, hogy azért, hogy megspóroljon nekem egy nagyon fájdalmas utat. Nem tette meg. Ő megy haza, nem jön el velem.

Hazamentem. Már egy ideje vettem egy-egy plüssállatot, egyiket szülesésnapjára, másikat arra, hogy leérettségizett. Most írtam egy kis cetlit, hogy az egyik állatka gratutlál az érettségihez, a másik pedig előre is boldog születésnapot kíván. Majd sírva elindultam sétálni, ahhoz a házhoz, ahol oly sok boldog órát töltöttem. Esett az eső, ez illett a hangulatomhoz. Volt egy hely, ahova sokszor bementem azon az úton, most csalódással néztem rá. Azóta sem voltam bent. Pedig megérdemelné. Odaértem, a szatyrot rátettem a kerítésre, még egyszer elköszöntem a háztól, becsöngettem, és elsétáltam.

Snitt. Pár hónappal később, beszélgetés egy közös ismerőssel. Aki elmondott valamit. Amikor együtt voltunk, a szakítás előtt már 2-3 hónappal, a lány tervezte hogy szakít velem, de még gondolkodott. Nem tudom hogy mi fájt akkor jobban, amikor ezt megtudtam. Az, hogy újra felmerült bennem a szakítás emléke, vagy az, hogy nem volt őszinte. Elmondhatta volna. Sőt, tudta hogy milyen fontos nekem az őszinteség, és arra gondoltam, hogy én ilyen esetben elmondtam volna.

Namindegy. Ennyit erről. Most leírtam, és ezzel le is zárom. bye.

rég írtam

rég írtam…

Most sem tudom hogy miért írok pontosan. Nemtom, van amit talán le kéne írni. vagy nem.

Tegnap volt egy érdekes beszéletés, aminek már ideje volt, és azt hiszem, hogy pozitív lett a vége.

Most meg hegesztek. Péntekig azt hiszem meg kéne lenni ennek a izé csúnya oldalnak, amt épp csinálok. Nem vagyok biztos benne, hogy rendesen meglesz, de én majd igyekszem megtenni sokmindent, hogy kész legyen és jó legyen és mindenki boldog legyen meg nemtom.

Egyelőre ennyi elég is bejegyzésnek, azt hiszem, talán még sok is.

long time no try

Ma ahogy jöttem haza morrisons-ból, átültem a metrón máshova. Egy lány mellé. És megkérdeztem, hogy lenne-e kedve beszélgetni, amíg esetleg egy ideig hazakísérem. Természetesen ez nem úgy zajlott, mint ahogy azt egyből elképzelné az ember. Dadogtam, és talán remegett is a hangom. Ez van. Ez vagyok én amikor “csajozom”. Pedig most tényleg csak annyihoz volt kedvem, hogy beszélgessek egy kicsit, aztán hazajöjjek gyalog valahonnan, és közben gondolkozzam. A választ lehet gondolni mi volt, merthát itthon vagyok, és nem beszélgetek seholsem.

Kudarc? Nem tudom. Legalább megpróbáltam. Hogyha meg sem próbálom, csak gondolkodom, hogy “milyen jó lenne, ha…”, akkor abból majdnem sosem lesz semmi sem, csak akkor, hogyha nagyon nagyon rámenős lánnyal van dolgom, és ő jön oda hozzám, és kezdeményez, és úgy lesz valami. De ez ritka. Az ubbi 4-5 évben összesen kb. 3-4-szer fordult elő, és ennyi. Hm, esetleg 5-6, de annál tényleg nem több.

Tehát, próba cseresznye, vagymi. Persze lehet, hogy most, hogy egyszer próbálkoztam, megint nem fogok vagy fél évig. Kiderül. Na joccak.

q

néha az ember olyan jelzőket használ, amiket nem szokott.

kurvára más vagyok, mint a legtöbb ember. Nagyon…

Akartam többet írni, de… mindegy. Ennyi, kész.

kéne nézni…

Kéne nézni Donnie Darko-t, vagy Nausicaä-t, olyan kedvem van…

úgy jutott eszembe, hogy most winamp random betette a mad world-öt. És most sajnos olyan kedvem van, amit leír ez a dal.

lol?

úgy látszik egy gond egyszerűen megoldódott, nem kell elmélkednem.

“A féléves szakmai tapasztalat kevés azokra a melókra amire mi fejlesztőket keresünk.
Valójában nem is a végzettség fontos, hanem a minél több releváns tapasztalat.”

Reszkess Magyarország, maradok!

megj: örülök hogy maradok.

megj 2: annak is örülnék ha mennék. de talán így jobb. Vagy ha nem is jobb, egyszerűbb, az biztos.